Együtt vagyok azóta a széphomlokúval. Nem egy főnyeremény, mert az önbizalma - egy régi kedvenc hasonlatom - ha növesztene, ülve nyalogatná a Holdat. De legaláb vonz, jó vele fizikailag, de lelki-szellemi téren Makó-Jeruzsálem...
Csak megint kinnt ültem az erkélyen. Még mindig a volt közös lakásban. És megcsapott a tavaly nyár. Olyan szép volt. Egy éve, hogy megismerkedtem F-fel.
Azóta a vihar elült bennem. Találkozunk néha. Fura. Szerintem mindkettőnknek. :) Egyre kissebbnek látom, minden találkozás alkalmával, és külsőleg valahogy nem is értem, miért láttam úgy, hogy szebet nem lehetne rajzolni.
De azon töprengtem, hogy mennyi mindent kaptam tőle. Megtanultam nem komolyan venni kapcsolatokat. Nem halok már bele, egyik szakításba sem. Megtanított értékelni a saját humoromat. Meg, hogy enni tényleg jó. :) Szeretem, szerintem ő is engem. De talán ez jó is így, távolról...
