Újratervezés

... arra jutottam, hogy valami nagyon különös és értékes érzés van bennem.

Olyan, mintha valami fonal kötne össze bennünket, hihetetlen mély szeretetből szőve. Abból a fajtából, amit talán van, aki soha nem tapasztal meg. Kétségtelenül szerelem volt 4 évvel ezelőtt, elsöprő. De mintazt tudom, már tudományos cikkekből is, a szerelem kémia, ami jó esetben szeretetté szelídül, rossz esetben gyűlöletté válik. Részemről szeretet és még mindig elsöprő. Amit félek, hogy csak egy ember iránt tudok érezni, aztán soha többet. :(

Egyszer olvastam ilyenről, Paolo Coelho könyvében, A Zahírban. Ahol az író felesége egyik napról a másikra köddé vált. Az író először dühöngött, nem találta magát, aztán elkezdte kereseni a feleségét, és a kutatás során megváltozott, átalakult, és két év után újra egymásra találtak. A két év alatt minden gondolata a felesége volt. De úgy emlékszem, Paolo Coelho sok más könyve fő témája is ez a mérhetetlen és mélyről jövő, mindent megváltoztatni képes szeretet.

Lehet, hogy kezd az egész az agyamra menni, mert lassan egy éve nekem is minden gondolatom a házasságunk, és leginkább a férjem, de valami még mindig tartja bennem a lelket. Nem tudok szabadulni az egésztől, mint a könyvben az író sem. Az elmúlt egy évemből szinte semmire nem emlékszem, csak a várakozásra. Mintha átaludtam volna. És mégsem sikerül kiszakítanom magamból. Női megérzés, isteni akarat, sors, nemtudommi...