Minden történések ellenére az önbizalmam inkább nőtt az utóbbi időben.
Három éve voltam állásinterjún egy minisztériumban és akkor valamiért készítettek rólam grafológiai elemzést is. Az összegzés nagyjából úgy nézett ki, hogy sok az elfekvő energiám, nem merem használni a tehetségemet, a kreativitásomat és bizonytalan, bátortalan vagyok. No, ezek változtak meg bennem azóta.
Dícsérendő, ha az ember saját magát felülvizsgálva, folyamatosan tud javulni. Én nem ilyen voltam, és azt hiszem, most sem vagyok ilyen. Amíg együtt éltünk a férjemmel, nem tudtam megbecsülni a kapcsolatunkat, nem vettem komolyan a páromtól, a barátaimtól és a szüleimtől érkező figyelmeztetéseket.
Aztán jött a bummmm.
Ahhoz, hogy ne omoljak meg, muszáj volt erőszakkal tartani magam, villámgyorsan felülvizsgálni az addigi életem és elkezdeni változni. Egyedül sokkal több megoldandó feladatom volt, anélkül, hogy számíthattam volna a másik felemre. Egyedül kellett teljes embernek lennem. Azóta kinyitottam a számat, már nem félek a konfliktusoktól, van véleményem, bátran ki tudok állni az emberek elé, nem stresszelek a munkámon és sok apró szépséget meglátok a világban. Csak most meg a párom hiányzik, nagyon....
Énkép
2008.03.20. 09:57 :: ST
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://ujratervezes.blog.hu/api/trackback/id/tr88388927
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.