Újratervezés

Ha már itt titkos blogot vezetek, nem félek elmesélni azt sem, mi újság a magánéletemmel.

(Bár van egy olyan szörnyű sejtésem, hogy a számítógépem feltörése után ez a blog nem is olyan nagyon titkos, de magára vessen az, aki túl sokat kutakodik olyan dolgoban, amihez nincs köze...)

Szóval a nagy röhögések után (ld. alább, Drágáim címmel) végre olyan emberek is elkezdtek érdeklődni irántam, akiknek még választ is írok. Mert, őszinte leszek, minden jólneveltségemet féretéve, volt néhány ember, akit válaszra sem méltattam. Pl. a 20 éves fiút, aki szét akart engem tépni. :D

De. Közben volt egy lemondott és egy borzasztó randim.

A lemondott múlt vasárnap lett volna, de úgy féltem a közelgő időponttól, mintha a fogamat húzták volna. Úgy meg nem láttam értelmét elmenni, szóval megírtam, hogy inkább felejtsük el egymást. Na, hát amit kaptam...

A másik, a társkereső oldalon roppant szellemes, sok-sok mosolygós jelet küldő, szimpatikus férfiú az életben olyan fafej, hogy az hihetetlen. Nem vagyok nagy nevettető, de, hogy egyetlen kósza mosolyt se tudjak valakinek az arcára csalni egy egész este alatt, az már megalázó.

Ismét de. Van még két másik jelölt a tarsolyban. Az egyikkel beszéltem már telefonon, tetszik a hangja is, és nevetni is tud, a másik pedig olyan szép, mint egy görög isten, és még a foglalkozásunk is ugyanaz, amitől azonnal egekbe szökött a szimpátia göbéje. Csak elutazott a hétvégére, de várom, hogy hazaérjen és írjon.

Ja, meg van egy randi holnapra megint, de szintén foghúzós érzés, szóval le fogom mondani.