Újratervezés

A tanulásban az a jó, hogy reggelente hülyére röhögöm magam azon, amit éjjel a nyugalmából kilendített agyam kitermelt.

Tegnapelőtt: a családommal ültünk egy osztályteremben és ott volt egy férfi színész, aztán meg Sebestyén Márta, akik mindketten azon voltak kiakadva, hogy Az ember tragédiáját nem abban a változatában néztük meg, amiben ők játszottak. Erre én azt mondtam: "Hölgyem, szerintem mindenkinek jobb lesz, ha Ön most távozik."

A művésznő sértődötten felpattant egy biciklire és elkezdett vadul tekerni, gyorsan neki is hajtott fejjel egy fának. Én meg odaszaladtam és elkezdtem ápolgatni.

De, hogy miért Sebestyén Márta, amikor különösebben nem vagyok oda érte, és soha nem is találkoztunk...

Egy másik, még boldog, elsőéves egyetemista koromból.

Egy sífelvonó-szerű szerkezeten jöttünk le egy hegyről, és Krakkó városa felé tartottunk - ahol mellesleg sem azelőtt, sem azóta nem jártam... Az egyik tanárom mondta, hogy az úton figyeljük meg, hogy az ipar, vagy a mezőgazdaság áll hozzánk közelebb. Én jól átgondoltam és eldöntöttem, hogy az ipar. Amikor kiszálltunk, a tanárom is közölte, hogy szerinte hozzám az ipar áll közelebb. (???? A kérdést sem értem....) És itt jön a csattanó. Azt mondta, olvassam el a Keménykalap és krumpliorrot, mert abban olyan jó metaforák vannak. :D :D :D

Lehet röhögni, ez így igaz, ahogy leírtam.

Lábjegyzetként, a férjem sosem értette, miért mesélem el az álmaimat, a röhögéstől fulldokolva. De egy: leszarom, hogy mit gondol, kettő, szerintem szórakoztató.