Néha úgy érzem, hogy lassan sikerül kiszakadnom F bűvköréből és lassan dobozolom a fejemben az élményeket. Mivel akkoriban önző módon a blogom felé sem néztem, néhány doboz tartalmát megmutatom. Időrendi sorrendben.
Az első, amire nagyon emlékszem, a találkozásunk utáni vaásrnap délután, amikor elég gyámoltalanul kóvájogtam a lakásában, zavarban voltam, nem tudtam, hova álljak, üljek. Ő főzött valami spagettiszószt (meg kell mondjam, elég kritikus szemmel és a legnagyobb rosszindulattal is, elég jól főzött). Háttal álltam neki, elindut mögöttem, lehajolt és megszorongatta a vádlimat, mert annyira nagyon tetszett neki...
A következő hétvégén elvitt az apja nyaralójába, úgy, hogy a papa is ott volt... Ááá, megintcsak nem voltam zavarban. Szombaton este aztán nekivágtunk Fürednek. Addig egyfolytában megkaptam, hogy decens vagyok, meg karótnyelt, aztán elég érzékletes példáját adtam annak, amit órákon kívül tanultam az egyetemen, t.i., híresen jól tudunk inni. :D Szegényt, majdnem megverettem a biztonsági őrrel, mert fogadtam F-fel, hogy nem tudok x pasit összeszedni és a biztonsági őr csalódott volt, hogy mégis van párom. :D A másnap iszonyúan indult, nem nagyon fordult elő velem még, hogy sminkben feküdjek le aludni, aztán bevonultunk a fürdőszobába - legyen elég ennyi.
Aznap délután láttam először F szemében, hogy valamiért másképp néz rám. Sétáltunk a strandon két barátjával és végre tudtam kicsit őrült lenni, olyat odavágtam szegénynek a törölköző sarkával, hogy ihajj. :D
Következő hétvégén húgom eljegyzésére utaztam haza, ők elmentek valamerre bulizni, és (gondolom, megint nem volt a legjózanabb) kaptam tőle egy sms-t, hogy "Hát, ST nem kell nekem más".
Aztán volt még egy jó hétvégénk, fimnézős. Egy dán filmet tett be nekem, ő meg elaludt, félig rám fekve. Nagyon meleg volt, míg ő aludt, én néztem a filmet és törölgettem a homlokát. Aztán, talán másnap volt, hogy felvitt a Normafához fagyizni, leültünk egy padra, az ölembe tette a lábait és beszélgettünk.
Az utolsó ilyen szép élmény, az utolsó nálaalvásom. Képtelen voltam nála aludni, ő már rég békésen álmodott, a vállamon fekve - ha nem lennék ilyen csontos a vállamon, talán tovább is bírtam volna, mint egy óra. :D
Volt még, rengeteg szépség, de nem jó ez a nosztalgiázás, és egyébként is dobozolok, lecsukom a doboztetőket és berakom a szekrénybe...
