Tanulás és önkéntes szobafogságom idején az események kizárólag a kommunikáció nem személyes csatornáin történhetnek velem, kevésbé körmönfontan, webkapcsolaton, vagy telefonon...
Tegnap este a férjemtől kaptam egy nevelő hangú e-mailt, miután mertem megemlíteni Neki, hogy február óta nem tudok arról, hogy egyetlen szaros telefonhívást megengedett volna egyházi válás ügyben.
Jött a válasz, hogy igen, igen, nincs ideje. (Csak a tévéket elvinni...) Meg, hogy nem hiszi, hogy valakit annyira zavar az, hogy házas vagyok, hogy tönkremenjen tőle a kapcsolat. Jó, nem azt mondom, hogy F-fel ezért szakítottunk,de, ha adni lehet arra, hogy a részeg ember őszinte, akkor (egyrészt gyönyörű vagyok :D, másrészt) tényleg baromira zavarta a fennálló házasságom.
Pluuusz, ami a slusszpoén, azt írta a férjem, hogy a házasságunknak azért lett vége, mert én folyton nyomattam valamit. Tény, szeretek a dolgol végére járni, a feladatokat előre venni, ahogy ő nem. De szerintem meg azért lett végül vége - mert ugye a feladatokat meg lehet beszélni - mert egy szőke nagymellű rusnya busó rámászott, ő meg nem tudott parancsolni a - vugáris lszek - farkának.
Éééés. Ezek után a boldogságomért aggódott. A férjem. Aki megcsalt egy nővel. Az ÉÉÉNNNN boldogságomért....
