Megint megnyekk van. Asszem', lassan jó volna ebből kilábalni, mert kezd a dologra ráfoghatóvá válni a depresszió....
Nem töltött fel a tegnap este, és soha nem elég, amit kapok F-ből. De képtelen vagyok leszokni róla. Egyre több és több kell belőle.
Egész nap fekszem, alszom és még ahhoz sincs kedvem, hogy ideüljek a gép elé beszélgetni. Telefonomat kikapcsoltam, nem akarom, hogy a tegnapi randis pasas hívjon.
Társat akarok. Aki mellé leheveredek és aki megsimogatja az arcom, a hajam, megölel, megmelegít és elhiteti velem, hogy minden jó lesz. Bár, ha ő lenne, nem kellene semmi jóról meggyőznie, kerek volna a világ, nagyon kerek...