Komoly, felnőtt nő vagyok.
Viszont kiirthatatlanul bennem maradt gyerekkoromból a hó imádata. Ülök az ablakban és lesem, hogy esik-e még, drukkolok a hófelhőknek, és, hogy legyen hidegebb, hogy a járdán, meg a háztetőkön se olvadjon el a hó. Olyan szép itt.
Kicsit jobban be kéne fűteni, aztán leheveredni ide, a kanapéra, valakinek az ölébe egy jó forraltborral, miután kihógolyóztuk magunkat a kertben.
Milyen nyálas...
