Újratervezés

Néha akkora csalódást okoznak az emberek...

Minden dolog ellenére, amin átmentem és átmegyek, ha megismerek valakit, úgy állok hozzá, hogy biztosan hihetetlenül értékes (bevallom, kevés kivétel van, de azok általában beigazolódik ez a feltevésem). Aztán jönnek először az apró, szemet szúró dolgaik, amiket a pozitív előítéletem miatt nem is akarok észrevenni, aztán addig feszítik a húrt, amíg átfordul bennem valami. Még akkor is tartom egy darabig a számat, ilyenkor magamban forrongok, vagy el is mondom a bánatomat a családban, aztán jobb esetben kirobban a dolog, rosszabb esetben elválnak útjaink és örökre bennem marad.

Ez folyamat, ami mindenkinél másképp játszódik le, nincs is ezzel baj. A baj azzal van, hogy az emberek 80 %-ával így járok... Akikben igazán, feltétel nélkül bízom, és mindent elmondok nekik: a szüleim (na jó, az éjszakázásokat kihagyom), a húgom, és egy nagyon kedves barátnőm, akiben az elmúlt 9 évben még soha nem csalódtam. Sajnos a férjem is kiesett ebből a körből...