Ezt a kifejezést drága unokaöcsém ragasztotta rám, amikor úgy 10 éve, síeléskor csekkoltunk be a szállodában, Ausztriában. A recepción óriási sor, pakolunk be, szatyrokkal, nálam pár üveg jó magyar bor és a vasárnapi húsleves kellékei. Sík, műanyag talpú cipő, hólé, hátas. Üvegcsörömpölés, zöldségek gurulnak. Unokatesó a hátam mögül ekkor nyögte be, hogy "Teeee, szerencsecsomag." :D
Megint rászolgáltam a megtisztelő címre, miután a pénteki randin felgyújtottam a mikrót kukorica pattogtatás közben, aztán elvágtam az ujjam - megint - végül, a BS-re jegyrendelés közben jöttem rá, hogy az ATM-ben hagytam délután a bankkártyámat, miután befizettem egy nagyobb összeget...
Szerencsére megvan a kártya, csak egy nap, míg újra vásárolhatok vele...
