Szeretnék újra szerelmes lenni, úgy, mint 2004. januárjában.
Félelem nélkül, teljes odaadással, a jövőbe vetett hittel, felelőtlenül, átadva magam a sodrásnak. Úgy, hogy aki ránk néz azt mondja, soha, de soha nem látott két, ennyire egymásnak való embert. Úgy, ahogy a volt férjembe beleszerettem.
Csak több megfontoltsággal, és hosszabb ideig.
De ma este jó egyedül. A lelkemnek. Mozidélután.
