Kétszer is.
Egyszer az uszodában, szándékom szerint, aztán hazafelé, szétázott bőrpapucsban, vizes törölköző alatt is... Hapci.
Annyira kellett ez a hétvége így, olyan jó volt egyedül! Azt nem mondom, hogy pár bejegyzéssel ezelőtt nem bántam volna, ha azt írom, elrepített a vonat a Balatonra és várt az állomáson, megölelt, megcsókolt és azt mondta, én vagyok élete értelme...
... Jó volna egyedül lakni...
És azt sem mondom, hogy az éber 13 óráimban a gondolataimat nem F töltötte ki. Épp a blogomnak ne legyek őszinte? Jaj, nem, hazudtam, mert a mikrós is eszembe jutott, vagy 10 -szer a hétvégén... És ez sem igaz, mert nem ennyire kritikus a helyzet!
Nem, egyáltalán nem olyan kritikus!
