Amikor 18 évesen elkezdtem az egyetemet és elköltöztem a vidéki szülői házból, az erős kötődés és az egyetem védő szárnyai miatt nem edződtem meg nagyon. Aztán csöbör-vödör effektus, az egyetem utolsó vizsgái alatt ismertem meg a férjemet, akinek szintén védő szárnyai alatt léptem ki az egyetem kapuján és be az első, majd második munkahelyem kapuin. Aztán egy éve jól magamra maradtam, mintha kilöktek volna az igazi, kemény valóságba. Amihez félelmetes gyorsasággal alkalmazkodtam, most már félek magamtól, úgy kiosztok mindenkit, hogy ihajj.
Ma beszóltam egy nőnek, hogy előtte van még valaki a sorban, kiosztottam (ma is) a közös képviselő cégét, és felszegett fejjel, nagyokat lépve közlekedek, teljes magabiztossággal. Következő az lesz, hogy kopaszra nyírom a fejem és elkezdek férfiakat verni? :D
