Nem tudom megmondani, mikor öleltem meg embert utoljára. Talán F-et, Soundon.
Nem vagyok az az ölelkezős fajta, aki visítva repül a barátnői karjaiba, minden találkozáskor, a szüleimet és a húgomat sem szoktam megölelni, pedig szeretem őket.
Ezt a rituálét, ami sajnos boldog létem alapfeltétele, a páromnak tartom fenn. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy mennyire erős hiányát érzem az ölelésnek.
Még az exférjem is szeretethiányosnak titulált, pedig akkor mellettem volt.
