Valamelyik pszichológus könyvében olvastam amikor rendbe akartuk rakni a házasságomat a férjemmel, hogy sokszor megkérdezte a páciensektől, hogy végülis mit gondolnak, mi a szerelem.
Akkor egy pillanatra megrettentem, mert nem tudtam megfogalmazni, aztán elhessegettem a gondolatot, nyilván, az a szerelem, amit érzek a férjem iránt. Bár akkor már egy kicsit megkopott és viharvert volt.
Viszont tudom, hogy az szerelem volt, amit éreztem, legalább az első két évben. Szívdobogás, édes érzés, ha vele voltam, szívszorító, ha nem. Teljes önzetlenség, az életem odaadása. Erős fizikai vonzalom, iszonyú szexuális ingerek. Egész napos rágondolás, minden áron tetszeni akarás. Emberek között határtalan büszkeség, igen, ő az ÉN párom, nézzétek, de gyönyörű. Érdekel, emberként is, kíváncsi vagyok a dolgaira, a hobbijaira, az életére. Szeretem a barátait, és akiket szeret. Bizalom, biztonságérzet.
Ez az?
