Az életemet végigkíséri egy borzasztó tévhit velem kapcsolatban, amit néha tudatosan gerjesztek, néha viszont szeretnék tőle nagyon megszabadulni.
Rámnéznek az emberek és azt gondolják magukban, "milyen kedves, rendes, bájos lány".
Kifejezetten jó téveszme ez, amikor állásinterjúra megyek, hivatalban kell meggyőzni nagymama korban lévő néniket, odahaza a rokonokkal beszélgetek, apuéknak próbálom előadni az előző este eseményeit alkoholmentesen, vagy a főnökömmel hitetem el, hogy csak nem tudtam aludni, azért karikás a szemem...
Kifejezetten rossz viszont a párkeresésnél. F-nél ez egyenesen a "decens" és "karótnyelt" jelzőket váltotta ki, aztán lett "cuki", "rendes", "aranyos". No, ezeket a jelzőket KI NEM ÁLLHATOM. Ránéznek a társkeresőn a fotómra és olyan emberek írnak, Jó Ég! Nem, nem gondolom, hogy bombázó vagyok, de úgy meg vagyok elégedve a külsőmmel, ne írjon 120 kilós, mackós, izzadt, szánalmas alak. Nem is egy, de több tucat!!!
Tény, hogy igyekszem, normálisan viselkedni, nem megbántani másokat - amikor lehet - de azért nem vagyok szent és elég erősen kapható vagyok mindenféle őrültségre. :)
