Nem vagyok kerri bredsó, de ma nagyon jó kérdést tett fel, meglehetősen aktuálisat.
A félórás bohóckodás alapkérdése az volt, hogy vajon egy kapcsolat létéről és jövőjéről ésszel, vagy szívvel kell dönteni.
Az elmúlt két nap esményei tükrében engem is igencsak elgondolkodtat a kérdés.
F ugye kinyilatkoztatta a maga módján, hogy "nem hagyom hidegen".
Mikróssal egyre őszintébb és mélyebb a kommunikációnk, baromi jó fejnek találom, és a vonzalom sem hiányozna a kapcsolatunkból, ha úgy alakulna. Meleg barna szemei vannak. :)
Férjemet meg megszállta valami, miután reggel olyan kis gondos volt, hogy a bugyiimat is kiteregette, most írt sms-t, hogy van-e vihar itt, aztán kívánt jó éjszakát.
Ha most ezekből azt szűröm le, hogy akár választási lehetőségem is van, nem tudnám per pillanat, hogy ésszel, vagy szívvel válasszak a fenti három lehetőségből.
Eszem szerint F-et semmiképp nem választanám, ha lenne valami a kapcsolatunkból bulik utáni együttalváson túl, akkor biztos szenvedélyes, kutya-macska kapcsolat volna. Belőlem egyedül ő hoz ki agresszív állatot. :D
Tudom, hogy - ha a férjem komolyan gondolná, hogy mégis velem élné le az életét - langymeleg, csendes kisnyugdíjas életünk lenne, békében, szeretetben, biztonságban, csemetékkel a budai lakásunkban...
Mikróst nem tudom még megfejteni, nem tudom, mi volna belőlünk.
De szívem szerint csakis F-et választanám.
