Hétvégén - csakhogy változatos legyen a programom - megint lagziban voltam.
Az esküvő szép volt, és találkoztam egy régi barátnőmmel, akinek igazán nagyon örültem. Viszont a lagzi sajnos elég laposra sikerült. Csak a menyasszonnyal táncoltam. Ami abból a szempontból szerencsés volt, hogy tánchoz használhatatlan, ámde annál csinosabb lábbeliben kínoztam a lábamat.
A vőlegény egyik barátjával beszélgettem végig az estét. Már ismertem, mert 3 éve volt egy ugyanilyen esténk, csak akkor nem bókolt ennyire hevesen. Illetve, semennyire nem bókolt, mert én menyasszony voltam, neki meg régóta volt barátnője.
Jó volt beszélgetni, tetszik is, mégsem tudtam közelengedni magamhoz. Nem tudom, miért. F-fel ez egyáltalán nem volt gond. :D Sőt... Igaz, Vele előtte másfél hónapig üzengettünk egymásnak. Vagy azért van, mert ez a lagzis jóember annyira komoly? Elég elvont volt, az tény, és talán félek, hogy nem érek fel hozzá agyban...
Ja, és, hogy felhőtlenül tudjam élvezni a beszélgetést, fél 1-kor jött egy sms F-től: "Helo cucu. Mi a helyzet?"
