Mélységesen el vagyok keseredve.
Tegnap este beszéltünk a főnökömmel a jövőmet illetően, másodszor is.
Első alkalommal megbeszéltük, hogy nettó 250-et kapok, majd kitaláljuk, hogy milyen konstrukcióban.
Tegnap azzal kezdte, hogy legyek önálló és számlázzak be Neki 325 + áfát, abból nekem marad 240.
1.: Haha, én meg most jöttem a falvédőről.
2.: 250-ről volt szó.
:(
Hebegett-habogott, hogy biztos-e, mert ő fel is írta, hogy 240-nel kell majd számolnia. Mondja az én legendás memóriámmal vitázva.
Azon túl, hogy görcsben áll a gyomrom, hogy mi a fenéből fogok élni (jó, nem kérdés, a szüleim adnak kölcsön, de nem ezért végeztem el a jogi egyetemet és szakvizsgáztam jelesre), iszonyú csalódott vagyok.
Azt gondoltam, hogy 3,5 év elképesztő lojalitás, kölcsönös szeretet és tisztelet után végre honorálni fogja a ragaszkodásomat és a maximalizmusomat, meg azt, hogy - szerinte is - sokkal nyugodtabb, mióta együtt dolgozunk, mert tudja, hogy bármit rám lehet bízni. Meg azt, hogy ennyi időn keresztül potom pénzért dolgoztam neki.
Ehhez képest egy ilyen ócska trükkel akar átvágni, hogy nem 240-ről beszéltünk-e...
Ezek után kérdés számomra, hogy, még, ha maradok is, hogy dolgozzak együtt egy olyan emberrel, akinek elsődleges célja az, hogy neki az én rovásomra minél több jusson. Van így értelme? VAAAN?
(Bőg.)
