Teljesen kikészítettem magam a hogyan továbbal. Időm sincs F-en gondolkodni...
Otthon voltam a szüleimnél, osztottunk-szoroztunk, mi legyen.
Szívem szerint elmennék most valahova jogtanácsosnak, a fenébe hagynám a saját céget, meg a plusz két év nyomorgást.
Barátnőm jogtanácsos, majdnem havi 300 nettót keres, plusz kapott angol tanfolyamot... Én a lakásra felvett apu-hitel mellett havi 100-ból élnék, ha megalapítanám az ügyvédi irodát és maradnék a szarrágó főnököm mellett (akinek egyéb érdemeit most sem vonom kétségbe).
Pedig végre szeretném élvezni azt, hogy nagyon hosszú ideig és időnként nagyon keményen tanultam, azt hiszem, nem keveset tettem le az asztalra, aztán tessék, egy fodrász is jobban keres...
A szüleimtől lehetne kérni, így is apu fizette ki a lakás felét és ad kölöcsön a másik felére... Elég jó körülmények között vannak, de lassan 30 évesen NINCS POFÁM pénzt kérni. Anyu ma is megkérdezte indulás előtt, hogy van-e pénzem, nem kérek-e. NEm kértem. Most meg örülök, hogy nem megyünk bulizni, mert nem lenne pénzem még egy körre sem, ha be akarom kedden fizetni a kamarai bejelentkezést... Pedig még kell fotó, meg szakvizsga bizonyítványt hitelesíttetni és a barátnőmnek ajándék. Fizetés meg csak jövő héten...
Mi a szarnak tanultam én ennyit? Mi értelme volt???
