Elég érdekesre sikeredett a tegnap este.
Délután beszélgettünk F-fel cseten, wie schadé-nak találta, hogy elindultam haza, és bejelentkezett a ma esti házibulira...
Aztán unokatesóm invitált magához, szintén házibuliba, hosszú győzködés kellett. Na, hát a társaságból rajtam kívül mindenki brutálisan nézett ki, mire elindultunk a szórakozóhelyre, ami retró partyt hirdetett (brrrrr).
Na, azokat a zenéket... Baby Sistersnél már a fejemet fogtam, vagánycsávót nem bírtam levakarni magamról, azt hitte, elhiszem neki, amiket mond. Bánatomat megosztottam F-fel, majd pár kérdőjeles sms után kikötöttem nála.
Belépek az ajtón (kapukódot rámbízta), síri csend, sötét, csak a számítógép zúgott. Villanyt nem mertem kapcsolni (nem igaz, csak nem találtam volna a kapcsolót. :D). A kanapén megtaláltam F-t, miután a hálószobában nem volt. Megfogott, kabátostól elrántott, nyöszörgött valamit, aztán kiszabadultam, levetettem a kabátomat, meg a cipőmet és visszaültem mellé a kanapéra. Megölelt, magához húzott, de semmi egyéb életjel azon kívül, hogy a fenekemet megtalálta. :D Aztán próbáltam átinvitálni a hálószobába, erre egy kásás "lazíccsál" volt a válasz. Na, kontaktlencse felespohárba, sós vízbe, alvás lesz. Akkor már helyem sem volt a kanapén, berágtam, taxihív, kontaktlencse vissza, és jól otthagytam. Hazafelé azért küldtem neki egy morgolódós sms-t, amire ma reggel törppapa stílusban válaszolt: "Mi törpént?". Sejthettem volna. SEMMIRE nem emlékezett. Azt írta, nem értette a világot, miért van két felespohárban sós víz a mosogatón... Ha nem Róla lenne szó, nem mosolyognék a történeten. De ez annyira ő. :D
