Szeretek ide templomba járni, annyira jók a prédikációk.
A mai az volt, hogy a gazda elutazott és a szolgáira hagyott a vagyonából, mire visszajött, két szolga megduplázta, amit kapott, a harmadik viszont csak elásta, nem kezdett vele semmit.
Zenei élmény is volt.
Áldozás után megszólalt a Panis Angelicus.
Könnyes lett a szemem, leesett valami.
Az esküvőnkön az exférjem nagybátyja és a pap összeszövetkeztek (kiderült, hogy az exférjjem nagybátyja tanította a papunkat a konziban és ezt valahogy a hátunk mögött kiderítették). Bevonták az én volt énektanáromat és meglepetésként szintén az áldozás után el "örömzenélték" a Panis Angelicust. Ez a pillanat jutott eszembe, ahogy ott ültünk az oltár előtt és hitetlenkedtünk, alig fértünk a bőrünkbe a gyönyörtől.
Én is kaptam sok-sok talentumot. Egészséges vagyok, teljes a családom, ők is egészségesek, szép vagyok a magam módján, okos is, amennyire kell, kaptam egy tökéletesnek induló házasságot. De nem becsültem meg, nem kamatoztattam a lehetőségeimet, rossz gazdája voltam.
Remélem, lesz majd még lehetőségem bizonyítani...
