Egy buta pillanatomban képes voltam és elárultam exférjemnek ennek a blognak az elérhetőségét. Húgomnak írtam meg még egyszer, nagyon régen, egyébként elméletileg senki nem tud róla.
Na, azt, amit kaptam... Pedig a szándék szeretetből volt, jelezvén felé, hogy próbálok megbocsátani.
Az volt a válasz, hogy elképesztően egyoldalú a gondolkodásom... Pedig, ha mindazt leírtam volna, ami néha kikívánkozott belőlem, akkor ez a blog már nem létezne, mert a gyakori vulgarizmus miatt a moderátor törölte volna. De próbáltam visszafogottan, tényszerűen előadni a történteket, persze néha az érzéseim domináltak és átsejlettek az amúgy szűrt mondanivalómon...
Soha nem kaptam tőle ilyen hangnemet és egyszerűen nem bírom túltenni magam rajta.
Mit gondol, mennyi szerepem volt abban, hogy nem lettek letépve a tökei, ahogy azt apu megígérte neki, amikor feleségül kért... Annyira korrektek voltunk vele, amennyire lehet, sem engem, sem a családomat nem vezérelt soha, de soha a bosszú vele szemben.
Idézem a leveleket, amiket aztán váltottunk:
"Ja és a fizetéssel kapcsolatosan akartam visszajelezni még.
Én nem apukádnak adom el a lakást és nem szeretnék Vele egyeztetni, arról sem kell tudnom hivatalosan, hogy a pénz, amit nekem kifizetsz, honnan van. Te kértél tőlem szívességet, hogy lehetne-e euróban fizetni. Viszont ha ez ennyire bonyolult és az ő kedvéért Neked nincs kedved egyeztetni kétfelé, akkor fizessetek kp-ban forintban és zárjuk le. Mondd meg, mikor mehetek érte.
Köszi."
"MIVAN, megbuktál szombaton????"
"Nem valószínű. Zh volt, még nincs eredmény. Csak utálom, amikor hülyének néznek – ezredszerre és ugyanazon a módon. "
"..., mi van Veled? Mikor néztelek hülyének?"
"Azzal, hogy a Te dolgodat megint velem akarod intéztetni. Én nem fogom ledílelni apukáddal az egész árfolyamozásos dolgot. Ez nem nekem fontos. Ha Nektek ez kell, akkor tegyetek meg mindent, hogy működhessen. Feltettem egy kérdést az árfolyamról, erre lepasszolod…
Azért kérdeztem, mert segíteni akartam, hogy ha apukádnak adott árfolyamon fizettek, akkor kaphasson jobbat mondjuk nálunk és akkor mindenki jól jár. Nem csak én. Vagyis csak ő, én meg forintban kapom meg a pénzt. De miért is akarok mindig más javára gondolkodni???
Nincs velem semmi, csak végre kinyitom a számat, ha valami bajom van és úgy érzem, hogy lenézően kezelnek. Ennyi van. Én igyekszem fejlődni, de ahogy nézem, Te nem. :-/"
"...., Neked üldözési mániád van, szerintem fordulj szakemberhez. Aztán gondolkodj el azon, hogy ki kit vert át...
Apu akart segíteni azzal, hogy, ha úgyis apukádhoz kerül a pénz, ne kelljen külön átváltani. De akkor nem kérdezek semmit, a jogszabály szerint járunk el."
"Nincs üldözési mániám. Olvasd vissza a levelezést.
És a második bekezdésed egész egyszerűen nem igaz, mert Te magad kérdezted meg, hogy „lehetne-e” félig-meddig euróban, mert apukádnak úgy van a pénze. Nekem nem feltétlenül jó az eurós fizetés, mert kockázatot rejt, ha árfolyam-ingadozás miatt végül kevesebbre jön ki a forintösszeg, mint amennyi eurót kapok."
"Rendben, mondom, lesz fizetve forintban."
"Köszi.
Bocsi, csak annyira visszajönnek ezek a klisés helyzetek az agyamban, mint hogy „beszéld meg apukámmal”."
Hát, köszi...
Ja, és nem bírtam ki válasz nélkül...
"Bocs, de egyszerűen nem tudom megemészteni a hangnemet. Teljesen értetlenül állok előtte, mert soha nem beszéltél így velem és azt gondolom, ezúttal sem érdemeltem ki.
Semmi rosszat, vagy ellened irányulót nem tettem, csupán szerettem volna jelezni feléd a blogom elárulásával, hogy nyitok, láss bele az életembe. Te akartál továbbra is barátságban maradni velem...
Az meg aztán teljesen felháborító feltételezés, hogy a fizetéssel rajtatok akarunk nyerészkedni, soha, de soha nem tettünk ilyet, sőt, szerintem inkább a nagylelkűség vezérelte aput és engem is. Mondtad, hogy apukádnál lesz a pénz, én ezt továbbítottam apunak, ő mondta erre, hogy ok, az ő pénzének egy része úgyis euróban van.
Jótanács viszont, hogy ne velem szemben legyél kemény és nyisd ki a szád, hanem azokkal, akik tényleg ártani tudnak Neked. És ne attól gondold magad felnőttnek, meg kemény legénynek, hogy kinyitod a szádat, az igazán nem nagy kunszt. Az egyenesség, a következetesség, az emberismeret, meg a felelősségvállalás sokkal többet segít... A munkahelyeden is..."
