Lassan ezt kell, mondjam magamra. Olyat álmodtam...
Azt álmodtam, hogy a férjemmel kitűztük újra az esküvőnket, valamikor mostanra. Úgy, hogy még el sem váltunk.
Készültünk a ceremóniára, ugyanaz a ruha lett a menyasszonyi ruhám, ami volt - most is itt lóg a szekrényben.
Csak egyházi esküvőnk lett volna, a szüleimet kértem meg, hogy szóljanak a papnak. Anyu aztán mondta, hogy de csak egy beszélgetés lesz, ők nem esküvőre kértek időpontot, de át kell beszélni a válást is. Felhívtam az autóval útban lévő férjemet és családját, akik a hír hallatára az autópályán megfordultak, és tűztek vissza Pestre - merthogy én nem vagyok budapesti, és otthon lett volna az "esküvő". Azt kérdezte a férjem, segítek-e neki, mondtam, hogy persze. Ami Nála azt jelentette, hogy én majd egyedül megyek el a paphoz a beszélgetésre. Nagyon mérges voltam rá ezért, mert azt gondoltam, csak együtt van értelme a válásról beszélgetni.
Aztán megint vonatoztam - bármennyire utálok, az álmaimban gyakran előjön. Ezúttal a paphoz. Valami kicsinyett, terepasztal-szerű környék volt, még a falunevek sem voltak kiírva az állomásokra, egyiknél láttam, hogy a betűtípus nem tetszett a döntésre jogosultnak, ki volt írva, hogy más betűtípust kell használni. Ez elég őrült volt. Nemkülönben az álom első fele.
-----------
MA ügyfélnél dlgozom, remélem, nem lesz időm a párkapocsolataimon gondolkodni.
