Igen, mint egy kiskutya.
Általában ez a véleménye rólam a szeretett férifaknak. Mint a férjem, vagy mint most épp F.
Rendben, ennek örülök, F még azt is elmondta, hogy "jó embernek" tart. Na jó, de én nem nővér vagyok egy szeretetotthonban, nem is a család kedvenc négylábúja, én nem azt akarom, hogy meleg szeretettel gondoljanak rám, azt akarom, hogy odalegyenek értem, megvesszenek a hiányomtól, örüljenek, ha mellettük vagyok!
Tényleg próbálok "rendes" lenni, lehet, hogy ez a baj? Legyek dög és szivassam őket? De akkor meg egy dögöt fogok bevonzani, aki majd engem szivat.
Szóval, inkább vagyok, aki vagyok. Hát, nem a végzet asszonya. És?
