Néha nagyon nehéz vele elszámolni.
Kutyaszorítóban vagyok a testem és a lelkem között. Lassan 28 évesen követelőzik a testem, szerelmet akar, testi kapcsolatot, a lelkem szintén, de egész másképp.
Isznyú disszonanciát éreztem, amikor múlt szombaton egy olyan férfival voltam együtt, akiről tudtam, hogy barátnője van, akár komoly a kapcsolat, akár nem, majd másnap (vagy aznap- ahogy tetszik) délután elmentem a templomba, gyónni. Mert tényleg bánom ezeket az estéket, és szégyenlem magam, de baromira és megvetem azt a nőt, aki barátnős férfival ágyba bújik. De mit tegyek, ha más lehetőségem nincs per pillanat. Iiigen, iiigen, tuuudom, türtőztessem magam. Könnyű azt mondani.
