Sokmindenre vadászok. Pasira, bulira, szakvizsgára, tegnap óta ölelésre, mától ágyra is.
Szeretethiányom van, elég erősen. Utolsó ölelkezésem augusztus 16-án volt, amikor a nagy napját ünneplő barátnőmet alaposan megölelgettem. De az nem volt igazi. Igazi nagy ölelést több, mint egy hónapja már, F-től kaptam, amikor hazahozott egy görbe éjszaka után. Az meg olyan "rendeslányvagybírlak" ölelés volt. Férfitól, igazi ölelést szintén tőle kaptam, június 25-én, amikor az utolsó éjszakánkat töltöttük együtt és elaludt az egyébként meglehetősen csontos vállamon - máig nem tudom, hogyan. Ráadásul ennek fordítva kellett volna lennie, ugye...
Ma a hálómba tévedt egy potenciálisan ölelhető egyed, az exférjem. Kipakoltattam vele néhány dolgot a lakásból. Már nincs a tévésdoboz és a cementeszsák az erkélyemen, nyugodtan lehet tőlük reggelizni. :) De képtelen voltam kihasználni a helyzetet és megölelni őt, mert más ölelésére vágyok. Ja, ha még válogatok is...
Közölte, hogy elviszi az ágyát, kell vennem másikat. :(
