Valószínűleg a sportokhoz való nem túl szoros kapcsolatom okozza, hogy nem hoz lázba az olimpia. Meghallgatom a sporthíreket, nagyon örülök a sportolók sikereinek, imádom Cselacit, de, hogy én hajnalban azért felkeljek, hogy élőben lássam a vízilabdások küzdelmét... Hááát...
Az iroda többi tagja szöges ellentétben az én hozzáállásommal, megszállott. Főnököm olyannyira, hogy ezalkalomból beköttette a UPC-t. Hétfőn kötelező brazil-magyar meccsnézés volt, ma negyed háromkor valami más. Délelőtt meg a titkárnőnk nézett valamit, és üvöltözött fennhangon, mint egy komemntátor, mert ő valaha vívott, ezért minden sporthoz kitűnően ért. Grrrr. Aztán meg jön, hogy aaaannnyi dooolga vaaaan....
-------
16:26.
Na, jó, ez a német-magyar kézimeccs nem volt rossz. :)
