Újratervezés

Léptem egy merészet. Hazaköltöztem külföldről két gyerkőccel. Elkezdtem dolgozni. Tudjátok, milyen érzés újra itthon, dolgozni? Mintha az élet újra csörgedezne az ereimben. Mintha valami hosszú álom lett volna az elmúlt hat éve. HAT év... Miért vártam ennyit? Mondjuk gazdagabb lettem egy nyelvvel, nem bírtam tétlenül, megtanultam franciául két év alatt. A b1 nyelvvizsgám 78 % lett. 

Széphomlokú férjem még maradt odakinnt, szóval, egyedül gyűröm a hétköznapokat, de nem nehezebb, mint a külföldi hétköznapjaink Széphomlokúval. A meló ugyanannyi, csak legalább napközben nem egyedül vagyok és nem a főzés-mosás-pakolás-gondokodás körül forog az életem. 37 évesen. Szörnyű? Anyunak ez volt az élete. Én szeretném az én életemet...

Úgyhogy. :D Hihi. Hát, most már a laptopom előtt ülök, bevágtam egy fél rudat apu handmade kolbászából, iszom rá a sört, írok a blogomban és még mindig ugyanazon F miatt bosszantom magam - mint 9 éve ilyenkor. :D Ma szabad estém van, a gyerekek anyósomnál, lett volna egy kimenőm, de nincs kivel. Közben mindnenki családos lett, ő is. 

SEMMI rosszra nem kell gondolni, már megszelidültem, csak jó lett volna hajnalig beszélgetni. Mondjuk bárkivel, de leginkább vele. :) 

Az a jó itthon, hogy tudok beszélgetni... Magyarul. Kifejezni magamat 100 % pontossággal. El tudom mondani, amit gondolok, úgy, ahogy akarom. Nem lerövidítve, nem módosítva. Azoknak az embereknek, akiket szeretek, nem azoknak, akikkel éppen összehozott a sors. 

Újra F-fel dolgozni felemelő. A másik főnökömmel is, őt is nagyon szeretem és nagyon hiányoztak. Talán ők is szeretnek engem és a nagy triumvirátus ugyanolyan jól működik, mint hat évvel ezelőtt. 

"A spirituális irodalom egyik ókori gyöngyszemében, Platón Lakoma című dialógusában olvashatjuk azt a mítoszt, hogy az emberek a teremtés küszöbén még gömbszerűek voltak, két fejjel és négy karral. Erejük hatalmas és osztatlan volt, bölcsességük és lelki harmóniájuk az istenekéhez hasonló. Ettől a hatalomtól félve, Zeusz a főisten egy villámmal kettéhasította az embert, így az két fél-emberre szakadt, akik az eredeti ember fele természetét örökölték. Innentől született meg az emberek új fajában a vágyódás, a keresés belső kényszere: hogy mindenki érzi, lénye nem teljes. A kiegészülés, a teljesség iránti vágy hajt bennünket a párkeresésben. Mert emlékezünk, milyen egyé vált harmóniában élni egy másik felünkkel, aki mimagunk vagyunk. A „duálok” (vagy diádok) azok a lélekpárok, akik valóban egymás tökéletes felei, akik valaha „egy test – egy lélek” voltak, most azonban kettéhasítva két testben járják a világot, egymást keresve."

Elkezdtem visszaolvasni az évekkel ezelőtti bejegyzéseimet. Jó Ég, mennyit nyafogtam... Viszont feltűnt, hogy akkor is úgy éreztem/azt bizonygattam magamnak, hogy ez nem szerelem. 

Most tényleg nem az, azt nem tudom, hogy akkor az volt-e. Nem hiszem, mert annyira különbözőek vagyunk, ezt azért nekem is be kellett látnom, 9 éve is. 

Most sem az. Bármit tesz, nem lesz nedves a bugyim - viszont kiválóan működünk e téren Szélphomlokúval. :D Viszont igénylem a közelségét, szenvedek, ha nagyon távol van tőlem. 

Nyáron két hónapot együtt dolgoztunk megint. Én 5 év kihagyás után. Jó volt frissíteni a gyerekmesékben, házimunkában megfásult agyamat. A munkát is iszonyúan élveztem - már tuti, hogy nem leszek pályaelhagyó - de azt különösenm, hogy egy ajtónyira voltunk egymástól és minden nap tudtunk pár szót váltani. Két napja jöttünk vissza a külföldi lakásba. Széphomlokú a Távol-Keleten dolgozik, még 9 napig. Nekem meg, mintha sav marta volna ki a szívem helyét. Valami iszonyúan hiányzik. Szeretnék hazamenni...

Majdnem 10 év után vált világossá minden. Majdnem 10 éve gondolkodom, mi a szar ez... 

Férjnél vagyok, két gyerek. Jól megvagyunk, mi is csak azon megyünk keresztül, mint a többi házaspár, csak vigyázunk arra, ami van. Teszünk érte. 

Távol élek a hazámtól. A családommal és most sikerült 2 hónapot itthon töltenem. Életem legszebb nyara volt. Nagyon vágyom haza. 

F-et nem tudtam megfejteni 9 év alatt. Tegnap végre megörtént!!! Nem tudtam elaludni az izgalomtól, annyira örültem, hogy mégis van felmentés arra, hogy családom van és mégis annyira igénylem F társaságát. Mert ez van. Nem tudok mit kezdeni vele. És magyarázat arra is, hogy ez más, mint a barátság és határozottan nem szerelem. Valami sokkal különlegesebb. Nekem. De talán neki is, már, ha jól emlékszem azokra, amiket mondott utolsó közös iszogatásunk alkalmával... Az a baj, hogy mindig elfelejtem, mennyi szépet mond. :D 

Emlékszem, 2009 nyarának Balaton Sounjdjára. Ő ott is az alvóállatkájával volt, én már Széphomlokúval voltam. Volt bennünk ez meg az, aztán kiszöktünk valami sátorból a levegőre és nagyon hosszan csókolóztunk. Bár nem voltam tudatomnál, olyan volt, mintha a fejembe csapott volna a villám és most is emlékszem: az jutott eszembe, hogy én most nem szerelemből agyok az ő szájában, hanem a szeretetnek valami olyan különleges formája miatt, ami, ami nagyon ritka. Ha egyáltalán létezik.

Létezik.

Szerencsére vannak még ilyen alkalmaink. Ilyankor azt érzem, hogy minál közelebb akarom magamhoz ölelni, ha akad pár ilyen perc, az olyan, hogy a Világ kerek. A szeretetnyelvem pedig a szó szoros értelmében veendő. :DDD

Duálpárnak hívják. Bár sokféle magyarázatot találtam rá, én azt érzem, mintha egy lélek lennénk két testben, akik mindig akarnak újra összeolvadni. Szakmai megerősítést kaptam rá. Egy pszichológustól. Úgyhogy meg van fejtve!!!

Végre, baszki, hogy megfejtettelek!

Jó Ég, az utolsó bejegyzésem majdnem két éves. Igen, két éve vagyok megint boldog. Inkább csak akkor írok, ha van mit kiírnom magamból, főleg, ha bánat az.

Most nem az. Nem tudom, számon tart-e még valaki, olvasott-e valaha valaki rendszeresen, de azoknak most beszámolnék a mostani életemről.

Fejére állt minden. A szép homlokú a férjem, 3 hete. F pedig a munkatársam fél éve. Kiegyensúlyozott, boldog napjaim vannak, készülünk a család bővítésére. Egy dolog nem változott: az anyagi helyzetem. De szerencsére a közös kassza lehetővé tette, hogy két év nyomorgás után (úgy értem a nyomorgást, hogy 34 nm-en éltünk ketten) visszaköltözhetünk imádott lakomba, 3 hét múlva.

Mennyire érdekes az élet...

Nem találtam munkát, úgyhogy belevágtam a saját irodába. Kemény. Kemény, amikor az ember számolja, hogy mikor jön a pénz, hogy mosóport tudjon venni...

Széphomlokúval együtt. Lassan 5 hónapja. De nem tudom, hogy azért, mert egyébként egyedül lennék, vagy mert látok Benne valamit. Tenyerén hord, minden az enyém, de távol érzem magamtól...

F barát.

Megint az erkélyen ültem. Ma utoljára. Legalábbis az elkövetkezendő pár évben biztos nem fogom ezt megtenni a kiszűrődő zene hangjai mellett a csillagokat és a platánfákat nézve...

Széphomlokú nem érti, miért lett volna annyira fontos, hogy MA, az utolsó, itt töltött estémen valaki mellettem legyen. Szerintem F sem értené. Neki túl szentimentális. Egyvalaki értené meg. Aki megértette minden rezdülésemet. Bizony. A volt férj.

Együtt vagyok azóta a széphomlokúval. Nem egy főnyeremény, mert az önbizalma - egy régi kedvenc hasonlatom - ha növesztene, ülve nyalogatná a Holdat. De legaláb vonz, jó vele fizikailag, de lelki-szellemi téren Makó-Jeruzsálem...

Csak megint kinnt ültem az erkélyen. Még mindig a volt közös lakásban. És megcsapott a tavaly nyár. Olyan szép volt. Egy éve, hogy megismerkedtem F-fel.

Azóta a vihar elült bennem. Találkozunk néha. Fura. Szerintem mindkettőnknek. :) Egyre kissebbnek látom, minden találkozás alkalmával, és külsőleg valahogy nem is értem, miért láttam úgy, hogy szebet nem lehetne rajzolni.

De azon töprengtem, hogy mennyi mindent kaptam tőle. Megtanultam nem komolyan venni kapcsolatokat. Nem halok már bele, egyik szakításba sem. Megtanított értékelni a saját humoromat. Meg, hogy enni tényleg jó. :) Szeretem, szerintem ő is engem. De talán ez jó is így, távolról...

Tegnap érdekes napom, aztán érdekes estém volt.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy múlt vasárnap találkoztam valakivel. Kétszer voltunk vacsorázni és nagyon megtetszett. Szép, szép a homloka és néha a nézése hasonlít arra a fiúra, akibe nyolcadik után nagyon sokáig szerelmes voltam, gimnáziumban. Vonzó, okos, csak zavar, hogy annyira zavarba jön tőlem.

Megvettem végre a hiányzó szekrényeket az előszobába. Viszont fel kellett fúrni a falhoz, hogy stabil legyen. A betonfalba. Nekem sem fúróm, sem affinitásom az ilyenhez, megkértem F-t. Bár kicsit keményebb meló, mint izzót cserélni, ugye. Izgultam nagyon, hogy majdnem két hónap után megint találkozunk. És más is volt. Az első, ami feltűnt rajta, hogy nem klasszikus szépség. Eklépszetően szőrös. :) Ami nekem nem baj, de eddig nem vettem észre. A haja el volt cseszve, kb 5 milisre levágva, pedig olyan szép kicsit hosszabban, így meg olyan a feje, mint egy tekegolyó. A mozgása a régi, az illata viszont valami olyan megnyugtató és otthonos, mintha a szüleim illata lett volna. Itt most nem a parfümökről/dezodorokról beszélek. Nem kavart fel az illat sem akkor, pedig arra vagyok a legérzékenyebb. Határtalan öröm volt a jelenléte, de kicsit más, mint régen.

Ahogy éreztem a héten rajta, nyomult, lehet akart volna valamit, de én belekezdtem másba és lemondtam az élményről, hogy vele ébredjek. Ami a mai napig dobogós életem legjobb percei között.

Tegnap este mással aludtam. Úgy aludtam el, hogy simogatta a hátamat. Csak hiányzott belőle az otthonosság, a megnyugvás, épp, ami F illatában volt tegnap délután.

(nem kéne Szalóki Ági Hallgatót hallgatni, mert ilyen csöpögős bejegyzések fognak születni belőle...)

Nincs mit írnom, tényleg. Jól vagyok, langyos a víz, mint néhány hete mindig.

Átszaladtam az éjjelnappaliba, chips, bor és  - khmmm - cigi, az esti mozizáshoz.

Útban a bolt felé láttam egy imbolygó fekete pontot, ami, illetve aki aztán bejött a boltba, szintén, kicsit még jobban imbolyogva az egyenetlen járdán. Nem, nem ivott még - annyit, csak szerintem nehéz lehet a terep tűsarkúban és miniszoknyában a hegyen. És kért. Kért egy kis üveg ballentájMszt...

Megint érlelődik a gondolat, hogy igen be kéne már fejeznem önmagam módszres kínzását ezzel az F dologgal...

Ma megnéztem a társkeresős oldalát, feltöltötte képekkel és szöveggel. A partnerrel kapcsolatos elvárásai: nagymellű, sörfőzdéje van, türelmes és filofax. TISZTÁRA, MINT ÉLETE PÁRJA. Igen, sajnos ez utóbbi mondat is ott szerepel... Kivagyok. Nem csak ettől, az utóbbi hetek miatt is, azóta, az izzócserés legyünkbarátok óta.

Élete párja...

Tegnap egyik hódolóm színházba vitt (tényleg az utolsó randik egyike).

A randi alkalmával - családi állapotom tökéletes ismeretében - az alábbi színházi művet tekintettük meg: Márai Sándor: Válás Budán....

Maga az előadás és a mű is fantasztikus, nade kérem! :D

Munkanélküli. Bocs, álláskereső. Hivatalosan, két kerek napja.

De exférjem felajánlotta, hogy belém fektet egy munkatársával. Gondolkodom rajta, lehet, hogy mégis lesz irodám, ahogy F is akarja.

Pedig mostmár tökételes a cv-m, csak nincs hová elküldeni. F egy fél munkanapját arra szánta, hogy lefordítsa angolra. Meg kioktatott, megmutatott, ellenőrzött, javított, kiipofozott, kiigazított. Szeret, tudom, barát,,,

Valahol, nagyon rég írtam arról, hogy úgy érzem, a férjemmel valahol egy nagyon mély kapcsolat köt össze, olyan, mint a tojásban a jégzsinór.

Ugyanez az érzés köt F-hez. Ő a bizalmasom, a barátom, a szeretőm, a vágyam tárgya. Nem úgy, mint néhány hónapja, nem szerelem, egész más. Olyanná alakult, mint egy házasság, bennem. Az a fajta szeretet, amit a férjem iránt is érzek, a mai napig.

Tán nem így kéne' gyűjteni a férfiakat...

Megint írok, végre valami annyira megbolygatta a lelkemet, hogy le kell írnom.

Időközben szorosabbra fűződött a viszonyom valakivel, talán írtam róla már. Ma sikerült harmadszor találkoznunk, elfoglalt üzletember. Vagy nem tudom...

Mindegy, lényeg, hogy elképesztően türelmetlen volt, és nem szeretem, ha valaki nem várja meg az én aktuális tempómat, ami egy együttlétig lehet akár hónapok de órák krédése is. Vonzalomfüggő. Itt még kellett volna az idő nagyon. Olyan becsapottnak érzem magam, és szaladnék legszívesebben valakihez panaszkodni, odabújni, megsimogattatni a fejem, mint régen, ha valami rosszat tettem és bocsánatot kértem anyutól.

Talán legjobb lenne kicsit békén hagyni magam.

Valahogy mostanában nincs ihlet.

Irodai karácsonyi ebéd volt ma.

Nem vártunk semmiféle ügyfelet, postást. Csengettek, én vagyok az ajtónálló, egy hatalmas csokornak nyitottam ajtót, ST-t keresték. Átvettem, a víz kivert. Hatalmas, hét szálból álló, csodaszép rózsacsokor.

A kártyán ez állt: "Legmélyebb hódolatom jeléül. F."

Jobban örültem, mint a négy kollégámtól kapott összes ajándéknak. Mert ez talán szívből jött. :)

Most, hogy van tévém, néha nézem is. Pl. ma este, hogy ne maradjak ki a nagy történésekből (na nem, mintha nem tölteném szívesebben az estét valaki mással...), szóval belenéztem az éneklős versenybe.

Hát, elképesztő a különbség, de fogalmam nincs, miért nem felel meg ennek a szavazatok állása.

(És rájöttem, hogy mi az, ami még nagyon megfog egy férfiban. A szép halánték. Amikor a szemöldök vonalában előreugrik a haj határa és hátrasimul a haj felé. Mmmm... Igen, ilyen volt az exférjemnek, ez volt az egyik olyan dolog, amit imádtam, gyönyörű homloka és halántéka van, F-nek ugyanez a vonal. Hogy ezt én eddig miért nem fedeztem fel...)

"Nemto'm de tutira tartós."

Itt volt F kamu izzócserére megbeszélni.

Azt mondta, definiáljam a kapcsolatunkat. A soksok habaty után aztán a távozás előtt 5 percben kisült jövetelének oka. Nem dugunk többet. Vagyis nem "kéne".

Ergo, magyarul, lecsupaszítva, legyünk csak haverok. Lényeglátás rlz.

Meg definiálni kéne.

Hát, definiálok.

Nem szerelem. Imádat, szeretet a legmélyebb fajtából, fizikai vonzódással erősen fűszerezve, ami alkohol hatására olthatatlan dugási vágyba torkollik, de anélkül is eős ingerenciát vált ki. személyes kontaktus esetén agyleállást eredményez, ami szintén alkohol hatására, de mérséklődik.

Meg mostmár féltékenység, halovány sejtése annak, hogy a nemvagyokszerelmes beléd, de másba sem mégiscsak másképp hangzana, ha nem nekem szólna.

Miért tudok csak én őszinte lenni és velem miért nem azok?

Ja, és lúzer műsort adok. Hát, Istenem, mindenkinek vannak szar időszakai, velem is előfordul úgy hatévente...

Ez most nem jó.

Amitől az előző bejegyzésen túl érdekes volt a hétvége, az a barkácsolás. Rekeszizmokat tessék bemelegíteni....

Szombat reggel felkeltem és elhatároztam a hegyet meg Mohamedet, szeretek barkácsolni, majd én megoldom a maradék férfimunkát, ha már férfi nincs. Szóval, mértem, felírtam és elindultam a barkácsáruházba bevásárolni. Fűrészt, glettelő anyagot meg festéket, lécet, csupa olyan dolog, amit még sosem vettem. Elég röhejes lehettem, amikor a fehér pufidzsekiben és a magassarkú csizmámban válogattam lelkesen a fűrészek között.

Haza, ebéd, aztán újult eróvel kezdtem felhasználni a beszerzett javakat. De előtte kicsit kellett volna porszívózni, mert a nagybáytám a héten lerakta a hiányzó parketta-részt, csupa fúrészpor volt a nappali. Porzsákot kellett volna berakni, mert az előző kiszakadt, azt kidobta a nagybátyám. De nagyon nem illett össze a porszívó, meg a zsákja. Használati utasítás előkeres, már rémlett is, hogy miért. Merthogy a porzsákot rögzítő múanyag valami hiányzott belőle. Igen. A porzsákon volt. A porzsák a kukába került. A kiskuka meg a nagykukába... Gumikesztyű, közös kuka feltúrása, de sikerrel. :)

Na, porszívózás után kell jót fűrészelni, mert a mosdó köré való taklaróléc kicsit hosszabb a kelleténél. Jól lefűrészeltem. Jól, mert kb 2 centit mértem el rajta. :(

Gondoltam, majd a festés jobban megy. A falak tényleg szépek lettek, eltűntek végre a glettelés nyomai és még a gletteléssel is inkább javítottam a lakás állapotán.

Az ajtókat is le kellett festeni, mert amikor passzították őket, gyalulni kellett, a festés meg gyalulás előtt volt, ugye, jó érzékkel. Hát, vettem is szép, fehér, matt selyemfényű festéket, hogy lekenem majd azokat a kis hibákat. Szépen megszáradt és reggel hideg nyugalommal konstatáltam magamban a ködön átszűrődő nappali fényben, hogy bizony, a festék fényes. Nem matt. Szóval ez egyedi jelleget kölcsönzött az ajtóknak, fehér matt alapon pöttyös, fehér fényes.

Festés után átszaladtam a szomszéd virágboltba, hogy végre begyűjtsem a lakásom egyetlen karácsonyi díszét, egy adventi koszorút. Hazaérkezvén ráfordítottam a hevederzárat, ami aztán az istennek sem akart kinyílni. Kivert a víz. Még jó, hogy húgom hozott nekem jó kis csavarhúzó készletet és leszerelvén a hevederzárat megszabadultam saját imádott lakásom börtönéből...

Aztán inkább megfürödtem és leültem fimet nézni. :D

Ha nem tettem volna magamnak érdekessé, elég eseménytelenül tellet volna el a hétvége.

Na, egy fontos momentum volt. Beszéltünk F-fel, végre komolyan, és végre nem kellett kierőszakolnom tőle néhány őszinte gondolatot.

A lényege az volt a beszélgetésünknek, hogy nem szerelmes. Sem belém, sem másba. Ezzel nem okozott nagy meglepetést, eddig is tudtam, hogy, ha valakinek kvázi két nője van, akkor egyiket sem szereti igazán.

Ami fájt nagyon, és ezt ő is tudta az az, hogy azt becsüli a mostani kapcsolatában, hogy a csaj "legalább" nem idegesíti... Hja. Ez két dolgot jelent számomra. 1. Hogy erre is lehet kapcsolatot alapozni?! 2. Hogy én idegesítettem. Igen, valahol ezt is tudtam, csak reméltem, hogy ő nem vette észre, hogy idegesítettem... Ezek szerint, de.

Ami pozitív volt és ami miatt nem lógatom az orrom, az az, hogy érzem, hogy nagyon-nagyon szeret engem. Úgy fogalmazta meg, hogy vonzódik hozzám és kész. Meg, hogy végre megnyílt és elmondta, hogy szeretne végre szerelmes lenni. A konstrukció, amit szeretne, hogy hadd legyen a bátyám, csak néha dugjunk. :D Ez m,eg annyira F-fes. :D

Azt hiszem, kezdünk együtt belecsúszni abba a helyzetbe, amiről már írtam párszor, a t.i. "imádlak" kapcsolat. Hogy nagyon-nagyon szeretjük egymást, a fizikai közelségét, az ölelését, a beszélgetéseket, a humorát, de nem vagyunk szerelmesek. (Fontos különbség, hogy azzal a "bátyámmal2 nem dugtam. Csak a legvégén.)

Csak azt nem értem, miért ilyen érzéseket váltok ki a férfiakból.

Na, az is igaz, hogy az előző ilyen kapcsolatomról kiderült, hogy a másik fél bizony szerelmes volt... Lehet, hogy itt is? Neeem, szerencsére elmúlt már...

Tegnap este, miután feltettem egy kedves barátnőmet a vonatra a Nyugatiban, felhívott A. Épp Budapesten van, mi lenne, ha találkoznánk. Kicsit megfáradt a sminkem, de reggel voltam fodrásznál, talán még csinos is lehettem, belementem a dologba.

Egy szóval összefoglalva: kellemes volt.

Nem rossz a fizikuma, és másfél órát úgy beszéltünk végig, hogy meg sem kottyant. Na, jó, ő beszélt 80 %-ban. :)

Kíváncsian várom a következő találkozót. Remélem, kiveri végre a fejemből F-et. Aki eltűnt a tőzsdei mutatók között, ez a legújabb hobbija, alig beszéltünk a héten.

De, sajnos még mindig őt látom a legszebb férfinak, azok közül, akiket ismerek.

Tegnap F nagyon el volt tűnve, de azért bejelentkezett annyi időre csetelni, hogy közölje velem, lumbágója van. Szegény. :(

Viszont a fenti történés után élek a gyanúperrel, hogy esetleg látens lumbágó vírushordozó vagyok, mert ő a harmadik olyan férfi, aki kapcsolatban áll velem és ezen időszak alatt lumbágója alakul ki...

Na, hát a sok, rongyosra kitárgyalt pasiügy mellé most bekúszott egy új.

Tegnap írt nekem társkeresőn valaki (A). Nem esküdnék meg rá, hogy nem írtam már Neki, de ő akkor nem válaszolt. Túl jó volt a fotója, nem is nagyon erőlködtem.

Van egy olyan lehetőség a társkeresős szolgáltatások között, hogy az ember összeállít egy online tesztet, amit a bemutatkozó oldaláról elérve a többiek ki tudnak tölteni, így mindketten kapnak egy érdekes szelet képet a másikról. A-nak volt egy nagyon hosszú tetsztje, kérdésenként 5-6 válaszlehetőséggel.

Eszméletlen szövege van, annyit röhögtem, miközben válaszolgatta, hogy a kolléganőm, velem szemben részleteket követelt.

De a legmeglepőbb az eredmény. 92 %. Igen, kilencvenkettő.

Azóta messengerezünk, nagyon kíváncsi vagyok.